A Daddzsal játéka véget ért

Ez a világ múlandó hely, ahol látunk jót és rosszat, szépet és csúnyát, s ahol az emberek próbára tétetnek cselekedeteikkel, és próbára tétetnek a hívők és a hitetlenek is. A Magasztos és Mindenható Isten, aki ezt a megpróbáltatásokkal teli közeget megteremti, a próbatétel szükséges velejárójaként hitetlen, vétkes és bűnös ellenségeket teremtett a hívők számára. Ez a hitetlen ellenség, amely minden korban felbukkant a próféták és hívők életében, abban a korban, amikor Jézus prófétát visszavárják a Földre, vagyis az utolsó időkben, Mohammed próféta (s.a.w) hagyományai szerint a „Daddzsal” lesz.

A daddzsal arab szó, a „daddzsl” gyökből ered. Ha megnézzük a szótári jelentését, a Daddzsal „hazug, csaló; összezavarja az elmét, a szíveket, összemossa a jót és a rosszat, az igazságot és a hamisságot, feldíszíti a dolgokat és elrejti azok valódi arcát, lépten nyomon felbukkanó, uszító, ártó és átkozott” lény.

A hadíszok arról számolnak be, hogy a Daddzsal az utolsó időkben (a világ utolsó korszakaiban) tűnik fel, és a legnegatívabb erőként tartják számon. A Daddzsal, valószínűleg a világtörténelem legádázabb istentagadója, aki a végidők rendkívüli eseményei közepette Isten küldöttének ellenségeként a sátáni rendszert igyekszik uralkodóvá tenni. Prófétánk, Mohammed (s.a.w) a Daddzsal megpróbáltatásának nagyságát így írta le: „Ádám teremtésétől az Utolsó Napig nincsen nagyobb esemény (megpróbáltatás), mint a Daddzsal.” (Tirmizi, s. 82; Müslim, Fiten: 126)

Az elmondások szerint a Daddzsal olyan uszító, aki a helyest helytelennek, a helytelent helyesnek tünteti fel. „Bizony a vele lévő (két folyó, amit) paradicsom(nak) és pokol(nak hív) is az ő megpróbáltatása. Valójában a pokla paradicsom, a paradicsoma pedig pokol…” (İbni Ebi Şeybe, Musannef, Fiten: 5, 8/5912 İbn-i Mace, 4075, 4076; Tırmizi, Fiten: 59, no. 2240, 4/510) Ahogyan ez a hadísz is elénk tárja, a szépnek tűnő dolgok, amikre a Daddzsal hív el, rosszak és az ember pusztulását okozzák. Amiket pedig rossz színben tüntet fel az ember előtt, az az ember számára jó és hasznos. Vannak emberek, akik nem a Korán értékrendje és a Próféta (s.a.w) szunnája szerint értékelik a dolgokat, ezért elhiszik azt, amire a Daddzsal hívja őket, őt követik és nemtörődve elfordulnak az Isten teremtette természetüktől, amit valójában követniük kellene. S hogy ez mekkora hiba, azt abban a bűnös közegben értik meg, amit a Daddzsal hoz létre. Ezért is figyelmeztette a Próféta (s.a.w) az embereket. Hírül adta, hogy tudniuk kell, amit a Daddzsal rossznak tüntet fel, az jó, és ennek tudatában kell cselekedniük:

„Feltűnik majd a Daddzsal. Vizet és tüzet hoz magával. Amit az emberek víznek vélnek, az égető tűz. Amit pedig az emberek tűznek látnak, az hűvös és édes víz. Aki közületek megérti ezt, az válassza a tüzet, és vesse magát belé. Mert az valójában édes és tiszta víz.” (Müslim; Büyük Fitne Mesih-i Deccal, Saim Güngör, 13.o.)