Az egyik legfontosabb szempontja annak, hogy valaki jó muszlim legyen: az őszinteség. Ahhoz, hogy valaki istenfélő hívő legyen, nem az kell, hogy tudjon arabul, hanem az, hogy nagyon szeresse Istent, nagyon félje Istent, és a tőle telhető legjobban keresse Isten tetszését. Szó sincs olyasmiről, hogy minden arabul tudó jó muszlim, és hogy aki nem tud arabul, az nem lehet muszlim. A világon általánosságban úgy 280 millió ember beszél arabul. Ezek az emberek nagyon jól ismerik az arab nyelvtant, a morfológiát, és nagyon jól tudnak arabul olvasni. Nagy részük azonban ateista, vagy a materializmus védelmezője, vagy olyan – a vallás értékrendjével egyáltalán nem összeegyeztethető – ideológiákhoz kötődik, mint a kommunizmus vagy a fasizmus. Azok is kitűnően tudnak arabul, akik Irakban, Egyiptomban, Líbiában, Szíriában, Algériában, Marokkóban vagy Tunéziában annak idején elnyomták a muszlimokat, illetve sokan okozták közülük muszlimok letartóztatását, akik aztán az ottani börtönökben sínylődtek.
Nagyon sok olyan egyetem van, ahol arab oktatás folyik. Ezeknek az intézményeknek a filozófia karain meglehetősen alacsony szellemi színvonalukhoz mérten olyan órákat tartanak, ahol az Iszlámot, a Koránt és a Prófétánkat (s.a.w.) kritizálják (kijelentjük, hogy az Iszlám tökéletes, és Mohammed Próféta (s.a.w.) mentes az ostoba feltételezésektől). Számos ország van szerte a világon, ahol működik az egyetemen Arab Nyelv és Irodalom Szak, és több ezer ember szerez itt diplomát. Ezeknek az embereknek a nagy része azonban materialista, kommunista, sőt ateista. Nagyon sokan vannak azok is, akik bár kitűnően tudnak arabul, tudatlan módon odáig merészkednek, hogy sértegessék a Prófétát (s.a.w.). Vannak emberek, akik nagyon jól, nagyon szép kiejtéssel tudnak arabul olvasni. Olyan szabadkőművesek, kommunisták, fasiszták is vannak, akik nagyon szépen olvassák a Fátihát (a Korán 1. Szúrája). Így hát helytelen az a megközelítés, hogy aki tud arabul, az jó muszlim. Például Törökországban, ahol 70 millió ember él, nincsenek olyan sokan, akik tudnak arabul, de tökéletesen élik az Iszlámot.
Ahhoz, hogy egy muszlim megtanulja a Koránt, vagy tisztában legyen vallásjogi kérdésekkel, forrásként nem egyes tudatlan tanítók magyarázataihoz kell fordulnia. Tiszteletreméltó források állnak rendelkezésre Korán-magyarázatok (tefszír) és vallásjogi könyvek (ilmihál) terén, amihez a muszlimok fordulhatnak. Ezekben a munkákban minden tökéletesen el vagy magyarázva, amire egy muszlimnak szüksége lehet. Nem azoknak a szavait kell tisztelni, akik azt mondják „én jobban elmagyarázom”, hanem a Szunna Népe vallástudósainak munkáit. A muszlimok ezeket a munkákat olvasva jutnak hozzá a tudáshoz. Például, aki a Koránt akarja tanulni, az teljes tudásra tesz szert, ha Elmalılı Hamdi Yazır Korán-tefszírjét forgatja. Aki a vallásjog terén szeretne szélesebb körű ismeretekhez jutni, az Ömer Nasuhi Bilmen munkáját, a Nagy Iszlám Vallásjogi Kézikönyvet (Büyük İslam İlmihali) olvassa. Ha még átfogóbb ismereteket akar szerezni, akkor olyan műveket olvas, mint a „Dürrul-Muhtâr” vagy a „Redd-ül-Muhtâr”. A muszlimok a tudásért nem holmi tudatlan tanítók magyarázataihoz fordulnak, hanem olyan vallástudósok műveit forgatják, mint Imám Rabbáni „Mektubat”-ja, Imám Ghazali „İhyası”-ja, Manszur Ali Naszif munkája vagy a Nimet-i İslam. Ezekből minden információt meg tudnak szerezni, amire szükségük van. Ez az útja-módja annak, hogy az ember helyesen tanulja meg az Iszlámot.
