„Vajon nem látták-e, ahogy a madarak kiterjesztik és összehúzzák fölöttük (a szárnyukat)? Egyedül a könyörületes tartja meg őket. Ő mindent átlát.” (Korán, 67:19)
Az ember látása bizony nagyon korlátozott. Szabad szemmel mindössze néhány kilométernyi távolságot képes átlátni. Ráadásul ezt is csak akkor, ha az idő derűs, és ha valami magas helyről szemlélődik.
Egyes emberek, főként ha magukra maradnak, azt hiszik, hogy senki sem látja őket. Ezért úgy gondolják, bármit megtehetnek, amit akarnak, senki nem vonja majd őket felelősségre, és soha nem szembesülnek saját hibáikkal. Pedig Isten, mindig mindent a lehető legnagyobb részletességgel lát.
Míg az ember csupán egy bizonyos teret képes átlátni, addig Isten látja a szobát, ahol az illető éppen tartózkodik, és a többi szobát is, az egész házat, amelyben az illető van, sőt a várost is, ahol ez a ház áll. Látja az országot, amely a városnak otthont ad, és látja a földrészt, mely mindezt magában foglalja. Látja a Földet, az összes bolygót s az űrt, sőt azokat a dimenziókat is, amelyek ezeken túl vannak. A Korán ekképpen ad hírt arról, hogy Istennek mindenről tudomása van:
„Végezzétek el az istentiszteletet és adjátok meg a zakatot. Ami jót [a földi létben] megelőlegeztek magatoknak, azt megtaláljátok majd Allahnál. Allah szemmel tartja azt, amit cselekesztek.” (Korán, 2:110)
