Akik nem hisznek, nagy veszteséget tudhatnak magukénak

Azokban a társadalmakban, ahol az emberek nem a Korán erkölcse szerint élnek, sokféle, egymástól elütő személyiségtípus, jellemvonás figyelhető meg, mások és mások az emberek, másképpen látják az életet, és mások a szokásaik. Köztük viszont nem találkoztunk olyan modellel, akinek pozitív tulajdonságai vannak és kiegyensúlyozott, boldog és nyugodt. Azért, mert ezek a típusok mind egy olyan rendszerből nőttek ki, amelyben nincsen szerepe a vallásnak. Isten úgy teremtette meg az embereket, hogy csakis akkor lehetnek boldogok, ha a vallást követik és hisznek. A Korán tartalmaz egy erkölcsi modellt, amelyen kívül bármilyen életformára törekszik az ember, bármilyen személyiségtípust fejleszt ki, megint csak ugyanaz lesz az eredmény: gond, összevisszaság és boldogtalanság. Isten eképpen nyilatkoztatta ki a Koránban azoknak az embereknek a helyzetét, akik nem követik a vallást:

„Ők azok, akik tévelygést vásároltak az útmutatásért, kalmárkodásuk nem hajtott hasznot, s nem tartoznak az igaz úton vezéreltek közé. Olyanok ők, mint az, aki tüzet gyújtott; miután világosságot támasztott maga köré, Allah elvette a fényüket és sötétségben hagyta őket, úgy, hogy nem látnak. Süketek, némák és vakok; és nem térnek meg ők.
A mennydörgések elől halálfélelmükben ujjukkal betapasztják a fülüket - ám Allah [mindenfelől] körülveszi a hitetleneket.
A villám már-már megfosztja őket látásuktól; valahányszor fellobban nekik a fénye, járnak abban, ha pedig [ismét] sötétség borul föléjük, megállnak. Ha Allah akarná, bizony megfosztaná őket hallásuktól és látásuktól. Allah mindenek fölött hatalmas. Ti emberek! Szolgáljátok Uratokat, aki teremtett benneteket és azokat, akik előttetek éltek. Talán istenfélők lesztek.” (Korán, 2:16-21)

Ez a példázat Istentől, csodálatosan rávilágít arra, miért is vannak veszteségben azok, akik a tudatlanság személyiségtípusait testesítik meg. Ezek az emberek a „tévelygést”, ebből kifolyólag a „hitetlenséget” választották a „vezetés”, vagyis a „hit” helyett. Ez a választás részükről evilági számításokra alapult, nem hozott hasznot a számukra, nem találták meg általa a vezetést, a boldogságot, és semmit, amit kerestek.

Éppen ellenkezőleg, ez a választás süketté, némává és vakká tette őket az igazsággal és a helyes dolgokkal szemben. Ezért van az, hogy bár veszteségben vannak, mégsem térnek vissza ebből a rendszerből.

Isten, az ő helyzetüket a villám példájával illusztrálja: amikor villámlik, akkor a villámlás helyén egy pillanatra világosság támad, ilyenkor egy picit haladnak, majd rögtön azután, hogy ismét minden sötétségbe borult, megállnak ott, ahol vannak. A tudatlan emberek tehát becsapják magukat ezzel a rövid, pillanatnyi haladással, és azt hiszik, hogy ez majd elég lesz a számukra. Jóllehet az ember csak akkor menekülhet meg, ha megtér Istenhez, Őt szolgálja és úgy él, ahogyan Ő elvárja – ahogyan ez az ájában is szerepel.