Korán-index: Ilmi Mercek, 25. szám

A halál

Minden ember megízleli a halált

„Minden lélek megízleli a halált. És Mi kísértésképpen próbára teszünk benneteket a rosszal és a jóval. És Hozzánk lesz a visszaérkezéstek.” (Korán, 21:35)

„És Allah megteremtett benneteket. Aztán Magához szólít titeket. Ám akad közöttetek olyan, aki a legnyomorúságosabb életkorba jut, hogy - miután tudott - ne tudjon semmit. Allah [mindenek] tudója és hatalmas.” (Korán, 16:70)

Isten az, aki az életet adja, és Ő az, aki a halált adja

„Allahé az egek és a föld királysága. Ő kelt életre és Ő küld halálba. Allahon kívül nincs sem védelmezőtök, sem segítőtök.” (Korán, 9:116)

A halál abban a pillanatban fog eljönni az emberhez, amikor az nem várja

„Bárhol is legyetek, utolér titeket a halál, még akkor is, ha magasba nyúló tornyokban lennétek.” Ha valami jó éri őket, azt mondják: „Ez Allahtól van.” Ám ha valami rossz éri őket, azt mondják: „Ez tőled van.” Mondd: „Minden Allahtól van.” Vajon mi ütött ezekbe az emberekbe, hogy olyan nehezen akarják megérteni az eseményt, amiről szó van?” (Korán, 4:78)

„Mondd: ’A halál, ami elől menekültök, utolér benneteket. Aztán ahhoz küldettek majd vissza, aki a rejtett és a látható dolgok tudója. És közli veletek, hogy mit tettetek.’” (Korán, 62:8)

A haláltól csupán azok félnek, akik nem hisznek Istenben és az Ítélet Napjában

„Vagy (olyanok ők,) mint (akikre) az égből szakadó eső (hull), amely többszörös sötétséggel, mennydörgéssel és villámlással jár. Ujjukat fülükbe dugják a villám (mennydörgés) miatti halálfélelmükben, ám Allah átfogja a hitetleneket.” (Korán, 2:19)

Akik hisznek, azok muszlimként akarnak meghalni

„Uram! Te adtál nekem uralmat és Te tanítottál meg engem, hogyan kell a történeteket megmagyarázni. Egek és föld alkotója, Te! Te vagy az én gyámolítóm az evilágon és a túlvilágon! [Majdan] vegyél Magadhoz muszlim gyanánt és add, hogy csatlakozhassam az igazakhoz!” (Korán, 12:101)

A halál pillanatában már nem fogadtatik el a megbánás

„Ám azok nem számíthatnak kiengesztelődésre, akik rossz cselekedeteket követnek el [s megátalkodnak azokban] egészen addig, amíg valamelyiküknél meg nem jelenik a halál; akkor azt mondja: ’Most már megbánom, [amit tettem].’ Azok sem [számíthatnak rá], akik hitetlenként halnak meg. Fájdalmas büntetést készítettünk elő nekik [a túlvilágon].” (Korán, 4:18)

Isten meg fogja büntetni azokat, akik hitetlenként haltak meg

„Bizony, akik hitetlenné válnak, és hitetlenként haltak meg, azok egyikétől sem fogadtatik el (az Ítélet Napján) váltságdíj, még ha az arannyal teli föld lenne is! Nekik fájdalmas kínzás jár, és nem lesznek támogatóik!” (Korán, 3:91)

Az Ítélet Napján minden ember föl lesz támasztva, aki valaha élt a Földön

„És azt szokták mondogatni: ’Ha mi meghaltunk, s porrá és csonttá váltunk, vajon (új életre) támadunk föl, (mi) és hajdan volt őseink?’ Mondd: ’A hajdan voltak és a későbbiek bizony összegyűjtetnek egy kijelölt nap határidején.” (Korán, 56:47-50)

Isten példákat sorjáztat a halál utáni feltámadásra

„És Ő az, aki szeleket küld, hogy örömhírként (hirdessék) kegyessége előtt (az esőt). Mikor aztán súlyos esőfelhővel viselősek, akkor (szárazságtól) halott vidékre hajtjuk azt, s lebocsátjuk reá az esőt. És mindenféle gyümölcsöt sarjasztunk általa. Így hozzuk elő (majdan) a holtakat (a sírjukból). Talán hajlotok az intő szóra.” (Korán,7:57)

„Ti emberek! Ha kétségben vagytok a Feltámadás felől, (akkor gondoljatok arra, hogy először) porból teremtettünk benneteket, azután egy spermacseppből, majd egy vérrögből, utána egy megformált vagy formátlan húsdarabból, hogy világossá tegyük előttetek (a hatalmunkat). És nyugodni hagyjuk az anyaméhben egy megszabott határideig azt, amit akarunk. Majd gyermekként hozunk elő benneteket, hogy aztán felnőtté serdüljetek. Akad köztetek olyan, aki (időnap előtt) elszólíttatik, és akad olyan, aki a legnyomorúságosabb életkorba jut, hogy - miután tudott - ne tudjon semmit. És látod, hogy a föld megdermedt. Ám amikor vizet bocsátunk reá, mozgásba lendül, zsendülni kezd és mindenféle pompás (növény)fajtát sarjaszt.” (Korán, 22:5)