És bármi szerencsétlenség sújt is benneteket, amiatt van, amit a kezetek megkeresett. (42:30)

„És bármi szerencsétlenség sújt is benneteket, amiatt van, amit a kezetek megkeresett.” (42:30)

* Egyesek, akik ha valami jó éri őket, a legmesszemenőkig azt gondolják, ezt megérdemelték, ez jár nekik, miért hiszik azt, hogy ha pedig valami olyasmi történik velük, amit nem akarnak, akkor az igazságtalanul sújtja őket?

* Hogyan tud megszabadulni az állandó igazságtalanság érzésének fogságából az az ember, akit a sátán ez irányban befolyásolt?

Van az emberi léleknek egy fontos tulajdonsága, amin nagy odafigyeléssel el kell gondolkodnunk. Mindenki nagyon szereti, ha csupa jó dolog történik vele, ha a környezetétől mindig szépet és jót kap, ha minden úgy alakul, ahogyan szeretné, vagy úgy, ahogyan az elégedetté és boldoggá tesz. Az ember azt hiszi, magának köszönheti, ha környezetében vagy vele pozitív dolgok történnek. Úgy gondolja, mindez azért van, mert ő nagyon igyekvő, jó ember, aki odafigyel szinte mindenre és töri magát. Ésszerűen és elővigyázatosan cselekszik, ezért a dolgai is mindig jól, reményei szerint, jó irányba alakulnak. Röviden, az ember meg van győződve arról, hogy minden jót, ami történik vele, a legmesszemenőkig megérdemel. Bezzeg ha olyasmi történik, amit jobb lett volna inkább elkerülni, ha az ember nem kap szépet és jót a többi embertől, ha a dolgainak végkifejlete másképpen alakul, mint szerette volna, ha életéből egy időre eltűnik a bőség és nehézségek és gondok sújtják, már nem hiszi olyan szilárdan azt, hogy 'mindez azért történik vele, mert meg is érdemli'. Épp ellenkezőleg, nem érti, hogyan érhette őt ekkora „igazságtalanság”, amikor ő mindenkihez olyan jó. Ő ezt nem érdemelte meg, őt igazságtalanság sújtja, őt becsapták.

Mire nem gondol az, aki úgy véli, igazságtalanság érte?

Aki úgy érzi, igazságtalanság érte, többnyire nem áll meg, hogy átgondolja a következőket:

„Lehet, hogy bennem keresendő a hiányosság?

Nem lehet, hogy én gondolom, hiszem rosszul, vagy nem jól közelítem meg a dolgokat?

Nem lehet, hogy ami történik velem, az téves hiedelmeimmel vagy viselkedésemmel áll kapcsolatban?

Vajon ha én másképpen viselkednék, a szép és jó dolgok is máshogyan alakulnának az életemben?

Nem lehet, hogy ezeket én megérdemlem és azért történnek velem, mert erkölcsbeli, viselkedésbeli hiányosságaim vannak?”

Ha az ember akárcsak egy pillanatra is így gondolkodna, ahelyett, hogy másban keresi a hibát és problémái okát, és képes lenne magát őszintén megítélni, meglátná a nyilvánvaló igazságot.

Azt mondja Allah a Koránban: „És bármi szerencsétlenség sújt is benneteket, amiatt van, amit a kezetek megkeresett. De Ő (Allah) sok mindent megbocsát.” (42:30) Ez az ája segít az embernek valóban helyes szemszögből megközelíti a dolgokat, és megtanítja az embert arra, hogy helyesen és szilárdan értékelje a vele történteket. Egy másik ájában Allah azt mondja: „Azoknak, akik jót cselekszenek, a legszebb jár, és még több...” (10:26)

Ha az ember tisztán, őszintén tartja a szívét, ha minden eseményre, ami az életében történik úgy tekint, hogy közben Allah tetszését keresi, ha ezeket a dolgokat a Korán erkölcsi mércéjével méri és ha az emberekhez is kizárólag a Korán tanításainak tükrében közeledik, nos 'Allah bizonyosan több jót ad az ilyen embernek'.

Ha pedig az ember szívében helyet ad a rossznak, ha nem kizárólag a Korán értékrendjének fényében gondolkozik, ha szokásaiba, akár csak egy kicsit is, olyasmi keveredik, ami nem felel meg a vallásos viselkedésnek, ha az eseményeket nem csak a Korán parancsaival, hanem a vallástól elforduló közösségek értékítélete és szabályai szerint értékeli, akkor természetesen életének eseményei is ennek megfelelően fognak alakulni. Amit ő erkölcsi szinten saját magából felszínre hoz, az fog valamilyen módon visszaköszönni az életében.

Nagyon fontos, hogy ezt az igazságot, ami a Koránban egyértelműen szerepel, ne felejtsük el. Az ember mindig csak magára gondol és nagyon is hajlamos arra, hogy a jó dolgokra úgy tekintsen, ezeket megérdemli, a nehézségekre pedig úgy (hisszük, hogy Allah mentes minden hiányosságtól), mintha ezeket nem érdemelte volna meg. Ez pedig nem jó hozzáállás. Az embernek, ahhoz, hogy megértse, alsó énjének sugalmazása nem helyes, elég ha ezeken az ájákon elgondolkozik.

Urunk végtelenül igazságos

Allah végtelenül jóságos és irgalmas. Könyörülete átfog minden dimenziót. Mérhetetlenül szereti a szolgáit, és rejtve vagy nyíltan folyamatosan szépet és jót ad nekik. Minden pillanat az ember életében tele van olyan dolgokkal, apró részletekkel, amelyek Isten szeretetét mutatják. És Isten végtelenül igazságos.

Allah, még azzal is kegyes, még annak is megmutatja az üdvözüléshez vezető utat, aki a világon a legrosszabb dolgokat követi el. Minden pillanatban újabb és újabb lehetőségeket teremt a számára, lelkiismeretén keresztül folyamatosan azt sugallja neki, ami helyes, hogy az illető óvakodjon a rossztól, bánja meg és hagyjon fel rossztetteivel.

Amikor az ember látja-tapasztalja ezt a határtalan tökéletességet Isten viselkedésében, teljes mértékben alá kell vetnie magát Isten igazságosságának. Ha az ember életéből valami hiányzik, ennek okát saját viselkedésében kell keresnie. Az kell, hogy legyen a szándéka, hogy Istent még inkább szeresse, hogy még inkább odafigyeljen arra a viselkedésre, amit Isten szeretne tőle, hogy ne hagyjon szemernyi rossz gondolatot sem a szívében, hogy mindent, ami történik, a Korán szemszögéből nézzen, és egész életét olyan odafigyeléssel élje, ahogyan Isten ezt elvárja tőle. Akkor Isten engedelmével – Isten ígérete szerint – minden jóért, amit tesz, sokkal jobbat fog kapni ezen a világon és a Túlvilágon is. Hatalmas Urunk ezt az igazságot a Koránban így adta hírül:

„Aki jótetteket cselekszik, akár férfi, akár nő, és hívő, annak bizony jó életet fogunk adni, és bizonnyal meg fogjuk fizetni a jutalmukat a legjobb szerint, amit cselekedtek.” (16:97)

„Akiknek a szíve félelemmel telik meg, ha Allah neve említtetik, és akik türelmesek bármivel szemben, ami éri őket, és akik megtartják az imát, és akik adakoznak abból, amivel elláttuk őket.” (22:35)

„Vajon betegség van a szívükben, vagy kételkednek, vagy attól félnek, hogy igazságtalan lesz hozzájuk Allah és a Küldötte? Nem! Ők azok, akik igazságtalanok!” (24:50)

Isten próbára teszi az Ő szolgáit

„És így tettünk próbára egyeseket közülük másokkal, hogy azt mondják: 'Ezek azok, akiket Allah kegyekben részesített?'...” (6:53)

Amint azt a fenti ája is hírül adja, a Magasztos Allah különféle eseményekkel teszi próbára az embereket. Van, aki magasabb pozíciókba jut, több a vagyona, a pénze, az anyagi javai, talán gyorsabban halad a munkahelyi ranglétrán, és még sorolhatnánk a példákat. Ezt mind Allah szabja meg. Isten próbára teszi az embereket azokkal az eseményekkel, amiket teremt, ezt tudtunkra adja az ájában is. Aki azt gondolván, hogy igazságtalanság érte, átadja magát a depresszív hangulatnak és megfeledkezik arról, hogy az eseményeket Allah határozza meg, és nem próbál kimászni ebből a helyzetből, bár világossá vált számára, az bizony elveszítheti ezt a próbatételt. Aki ellenben úgy gondolkozik, hogy minden történés az életében egy-egy próba, hogy ezzel is elnyerje a Magasztos Allah tetszését, és türelmes és alázatos, az ezen a világon is a nyertesek közé fog tartozni és a Túlvilágon is.