A sátánizmus egy olyan eltévelyedett ideológia, amely az erőszakot és a borzalmat vallási szertartásosság szintjére emelte. A sátánisták, akik azt állítják, a sátánt tették meg imádatuk tárgyának, embertelen tetteket, véres gyilkosságokat követnek el, s ezeket egyenesen szolgálatnak tartják.
A legtöbb ember talán azt gondolja, hogy a sátánizmus csupán egy misztikus irányzat, ami pszichológiai vonatkozásban a fiatalok között terjedt el. Vagy az is lehet, hogy a filmek hatására az emberek azt hiszik, a sátánisták furcsa szertartásokkal élő, értelmileg nem kiegyensúlyozott emberek. Igaz, hogy a sátánistáknak erőszakon alapuló, félelmetes szertartásaik vannak. Sok ember azonban megfeledkezik arról, hogy egy olyan materialista, erőszakra hajló és ateista eszmerendszerrel állunk szemben, amelynek múltja az 1800-as évekre nyúlik vissza. Ráadásul ennek az ideológiának világszerte rengeteg követője akadt.
A sátánizmus legalapvetőbb jellemzője, hogy elutasít mindenféle vallási értékrendet, és a sátánt nevezve meg istenségének, a Poklot egyfajta megváltásnak tekinti. A sátánizmus azt állítja, hogy az ember nem felelős semmiért. Az egyetlen feladata-felelőssége az, hogy megtegye azt, amit ösztöne parancsol neki. E szerint, ha az ember ösztön-énje azt parancsolja, hogy az illető legyen dühös, legyen bosszúálló, hazudjon, lopjon, okozzon kárt vagy gyilkoljon, akkor annak semmi akadálya nincsen. A sátánizmus ezt a hozzáállást pártolja, alapgondolata pedig az, hogy a rossz elnyomása egyfajta nem őszinte állapot. Vagyis e szerint az eltévelyedett hitvallás szerint, ha valakinek azt sugallja a belső énje, hogy öljön meg egy embert, de az illető nem teszi meg, akkor nem viselkedett őszintén.
A sátánisták bemutatják magukat a könyveiken, kiadványaikon és internetes oldalaikon keresztül. Ebben a bemutatkozásban talán az egyik leginkább figyelemfelkeltő dolog az, hogy a sátán követői az ’embert egyfajta fejlett állatnak’ tekintik. Azt állítják, ’az élet értelme alapvetően a küzdelem, a harc’, és ’csak az maradhat életben, aki erős’. Ez fontos bizonyíték arra nézve, hogy a sátánista nézetek ideológiai alapját a darwinizmus képezi. Sok sátánista nem is szégyelli ezt nyíltan kimondani. Az „A Description of Satanizm” (A sátánizmus leíró bemutatása) című kiadványban a maga is sátánista író így magyarázza ezt az eszmerendszert:
…Először is, minden ember egy szocializálódott állat… Minden embernek és állatnak közös a biológiai múltja. A sátánizmus azt vallaj, hogy az ember nem más, mint egy fejlett állat. Mi nem vagyunk többek-jobbak a többi embernél, mi csupán olyan emberek vagyunk, akiknek megadatott az a szerencse, hogy fejlődtek és fennmaradtak… (Vexen Crabtree, A Description of Satanism)
A sátánizmus szociál-darwinista nézete, miszerint csak a nyugati társadalmak a kiválasztottak, számos faji megkülönböztető és soviniszta irányzattal – ezek élén a fasizmussal – mutat párhuzamot, sőt legtöbbször a gyakorlatban is összefonódott velük. A Hitler-Jugendben (a Nemzetszocialista Német Munkáspárt ifjúsági szervezete) vagy Mussolini fekete ingesei között nem kevesen voltak azok, akik a sátánizmust követték. Erről az együttműködésről Anton LaVey így ír:
Ez nem egy szent szövetség. Mindenféle emberek, akik ezt a nézetet védelmezik, a múltban megállapodtak velünk. A beszédeivel, mozgáselemeivel milliókat irányító Nemzetszocialista Német Munkáspárt anti-keresztény ereje őszintén kötődött a sátánistákhoz. (Vexen Crabtree, A Description of Satanism)
Ezekben az irányzatokban a leglényegesebb közös tényező: a darwinizmus. Minden ilyen eltévelyedett ideológiának a szociál-darwinizmus adja az alapját, amit a sátánisták ezekkel a szavakkal védelmeznek:
Az erős fennmaradásának elvét a társadalom minden szintjén alkalmazni lehet, kezdve az egyénektől, akik vagy képesek életben maradni vagy nem, egészen azokig az államokig, amelyek egyedül nem tudnak fennmaradni és ezért eliminálódnak…Amint a gyengék kezdik megtapasztalni a szociál-darwinizmus hatását és következményeit, a világ népessége állandóan csökkenni fog. Mert a természet egyfelől mindig megerősíti az utódait, másrészt tisztogat. Mi a tényekről beszélünk, és nem arról van szó, hogy megpróbáljuk egy olyan utópiává változtatni, ami ellentmond a létezés struktúrájának. (Satanism: The Feared Religion)
Egy másik dolog, ami kifejezi a sátánisták kötődését a szociál-darwinizmushoz az, hogy mindketten nagy hévvel védelmezik a fasizmus egyik termékét, az eugenikát (vagy eugenetikát). Az eugenika (eugenetika) elmélete szerint az emberi faj javítható, ahogyan például az egészséges állatok pároztatásából is jó fajták születnek. Ami megakadályozná ezt a javulást – legyenek azok mozgásukban vagy szellemileg korlátozott egyének, beteg vagy elmebeteg emberek – attól a társadalmat meg kell tisztítani. A náci Németországban emiatt több tízezer örökletes betegségben szenvedőt és elmezavarral élőt gyilkoltak meg kegyetlenül.
Nos, a sátánizmus is ugyanígy a félelmetes gyilkosságok pártján áll. A sátánisták – saját forrásuk szerint – így tekintenek az eugenetikára:
A sátánisták megoldást keresnek arra is, hogy az eugenetika-elmélet gyakorlatba ültetésével tökéletesítsék a természet törvényeit méghozzá oly módon, hogy a szaporodóképes emberek támogatásával a génállományt úgy fejlesszék, hogy ezzel elősegítsék az emberiség gyorsabb előre haladását-fejlődését. Ez egy olyan módszer, amit az egész világon alkalmaznak… Amíg nem kerülnek megfejtésre a genetikai kódok és nem lesz lehetőségünk kiválasztani azokat (a géneket), amikkel fajunk fenntartható, addig a sátánisták a legjobbak legjobbakkal való egyesülését pártolják. ( Satanizm: The Feared Religion )
Amikor azt vizsgáljuk, mekkora veszélyt jelent a sátánizmus, arra kell támaszkodnunk, amit ők mondanak. Ha megkérdik őket, hányan vannak, azt állítják nagyon is számosan, hiszen rengeteg ember követi őket – még ha az illetők nincsenek is tisztában ezzel. Ez bizonyos szemszögből igaz is, a sátánisták nézeteit – tudatosan vagy nem tudatosan – napjainkban nagyon sokan osztják. Ugyanis ha az ember nem a lelkiismerete hangjára hallgat és nem él-viselkedik szépen az azt jelenti, hogy az alsóbb (ösztön)énjének és a sátán parancsainak engedelmeskedik. Ha azokra a szerencsétlenségekre gondolunk, amiket napjainkig a sátánisták okoztak, nyilvánvaló, mennyire fájdalmas vége lenne annak, ha ilyen emberekből állna a társadalom.
A sátánizmus alapját képező gondolat, vagyis hogy az ember egyfajta állat, teljes mértékben ostobaság. Az ember nem a vak véletlen műve. Az ember Teremtője – akárcsak az Univerzum pompás rendjéé – Allah, aki magasztos, erős, mindent tud és minden hiányosságtól mentes. Isten az embert gondolkodó-értelmes lénynek teremtette, aki képes arra, hogy megkülönböztesse egymástól a jót és a rosszat, és aki felelősséggel tartozik Isten felé. Minden ember alsóbb (ösztön)énje a rosszat parancsolja meg, lelkiismerete azonban azt, hogyan óvja magát a rossztól, hogyan védekezzen. Az ember feladata-felelőssége pedig az, hogy ösztönénje helyett lelkiismerete szavára hallgasson és úgy viselkedjen, hogy azzal elnyerje Isten tetszését. A szép viselkedés lehetővé teszi, hogy az ember és a társadalom is, amelyben él, kiegyensúlyozott és nyugodt legyen, ugyanakkor pedig azt, hogy a túlvilágon – Isten engedelmével – az ember a legjobb jutalmat kapja.
Nagy igazság és nem szabad elfelejteni, hogy az élet, amit a sátán ékesnek és vonzónak tüntet fel az ember szemében, óriási szemfényvesztés. A sátán talán ígéreteket tesz az embernek földi életében, megpróbálja eltéríteni a helyes útról, ám nem szabad elfelejteni, hogy az út, amelyre hív, a pusztulásba vezet azok számára, akik követik. Mert a sátán és követői már a kezdetek kezdetétől vesztesek. A Korán ájái közül néhány, mely ezt az igazságot adja tudtunkra, így szól:
… Nem fohászkodnak máshoz, csak egy lázadó Sátánhoz. Allah megátkozta őt (hajdan), (a Sátán akkor) azt mondta: „Bizony el fogok venni a szolgáid közül egy bizonyos részt, és tévelygésbe viszem őket, (hiú) vágyakat fogok ébreszteni bennük és bizony meg fogom parancsolni nekik, hogy a (fölszentelt) jószág fülét mindegyre vágják le, s meg fogom parancsolni nekik, hogy Allah teremtését változtassák meg!” Aki Allah helyett a Sátánt választja gyámolítójának, az - nyilvánvaló kárvallottként - maga látja a kárát. (Korán, 4:117-119)
