Kerüljük az üres és haszontalan beszédet

Akik nem hisznek a Magasztos és Mindenható Istenben, azok annak sem érzik szükségét, hogy felkészüljenek az örökké tartó túlvilági életre, hisz úgy gondolják, létük csupán evilági életükre korlátozódik. Arra nem gondolnak, hogyan viselkednek, vagy hogy életük során milyen sokat nyernének azzal, ha jót cselekednének. És arra sem gondolnak, milyen vég felé haladnak.

Jóllehet az ember összes cselekedetét, minden szavát és gondolatát feljegyzik, hogy az Elszámolás Napján az ember elé tárják. Minden hasznos és bölcs szó, minden jócselekedet nyereséget fog eredményezni a túlvilágon, és Isten engedelmével eszköz lesz abban, hogy az ember elnyerje általuk Urunk tetszését, Kertjét és kegyelmét.

A hívők tudatosan irányítják az életüket, ezért minden percüket hasznos és bölcs beszéddel és olyan jócselekedetekkel töltik, amelyekről remélik, hogy elnyerik majd Isten tetszését. Azok pedig, akik nem gondolnak a túlvilágra, idejüket üres fecsegésbe merülve pocsékolják el, amivel nem használnak sem maguknak, sem másoknak, és üres dolgokkal múlatják az idejüket. Isten, a Korán 21. Szúrájának 3. ájájával élve – „S szívük szórakozott.” – azt adja tudtunkra, hogy azoknak az embereknek a szíve, akik nem hisznek Istenben, szenvedélyesen ragaszkodik az evilági élet dolgaihoz. Egy másik ájában pedig Urunk azt mondja azokról, akik semmibe veszik a túlvilágot és üres fecsegők: „…Hagyd őket gáncsoskodásukban játszani.”. A Korán 28. Szúrájának 55. ájájában pedig a hívőkről beszél, akik határozottan kerülik az üres és haszontalan beszédet: „És ha üres fecsegést hallanak, elfordulnak attól és azt mondják: ’A mi cselekedeteink ránk tartoznak, a ti cselekedeteitek rátok. Békesség veletek! Nem kívánjuk a tudatlanokat.’” (Korán, 28:55)

S hogy mi számít üres és haszontalan fecsegésnek? A hívők ebben a kérdésben is a Koránhoz igazodnak. Az „üres beszéd” olyan társalgás, amivel az ember nem Urunk megelégedését keresi, olyan beszéd, aminek az illető vagy beszélgetőpartnere túlvilági élete szempontjából semmi jelentősége sincsen, bármilyen témát illetően olyan beszéd, aminek nincsen haszna. Az „elfordulás az üres és haszontalan dolgoktól” csak akkor sikerül, ha az ember Isten tetszését tartja szem előtt. Ahogyan a felesleges beszéd a hitetlenek sajátja, úgy a haszontalan szavaktól való elfordulás a hívők fontos jellemvonása, akik rosszul érzik magukat az ilyen beszélgetések során és inkább hasznos témák felé terelik a szót. A hívők tudják, hogy minden pillanat, amit ezen a világon töltenek, túlvilági létük szempontjából sorsdöntő, és lelkiismeretükre támaszkodva ügyelnek arra, hogy ne folyjanak bele felesleges beszédbe. Egy Korán-ája ekképpen hozza tudomásunkra, hogy ha a hívők üres fecsegéssel találkoznak, méltósággal odébb állnak:

„És akik nem tesznek hamis tanúságot és ha üres fecsegés akad útjukba, akkor emelt fővel mennek tovább.” (Korán, 25:72)