A mutáció nem más, mint törés vagy hibás információ a DNS-molekulában, amely a sejt magjában található, és az összes genetikai információ hordozója. Ez a törés vagy hibás molekulaszakasz külso hatások eredménye, például sugárzásé vagy kémiai hatásoké. Minden mutáció véletlen, és vagy a DNS-molekula alkotórészeit károsítja, vagy a helyüket változtatja meg. A legtöbb esetben a károsodás olyan súlyos, hogy a sejt nem tudja kijavítani.
A mutáció, amely mögé oly gyakran bújnak el az evolucionisták, nem az a varázspálca, amely az élolényeket fejlettebb és elonyösebb formára alakítja. A mutációk közvetlen hatása káros. A mutáció által létrejött változások csak olyanok lehetnek, amilyeneket az emberek Hirosimában, Nagaszakiban és Csernobilban is tapasztaltak: halál, nyomorékság és torzszülöttek…
Ennek oka igen egyszeru: a DNS szerkezete nagyon bonyolult, és a véletlenszeru hatások csak ronthatnak rajta. B. G. Ranganathan azt írja:
A mutációk kicsik, véletlenszeruek és károsak. Ritkán fordulnak elo, és a legtöbb esetben nincs semmilyen hatásuk. Ezek a jellemzok is mutatják, hogy a mutációk nem vezethetnek evolúciós fejlodéshez. Egy magas fejlettségi fokú élolényben a véletlen változás vagy eredménytelen, vagy káros. HA egy óra szerkezetét véletlenszeruen megváltoztatjuk, azzal nem tudjuk jobbá tenni. A legjobb esetben semmi sem történik, de a legnagyobb annak a valószínusége, hogy elrontjuk az órát. Egy földrengés nem javít a városképen, hanem pusztulást hoz.
Nem meglepo, hogy eddig semmiféle hasznos mutációt nem sikerült felfedezni. Minden mutáció károsnak bizonyult. Az evolucionista tudós, Warren Weawer így kommentálta a Radioaktív Sugárzás Genetikai Hatását Vizsgáló Bizottság jelentését, amely azzal foglalkozott, hogy milyen mutációkat okoztak a Második Világháborúban használt atomfegyverek:
“Sokakat meglep a kijelentés, hogy gyakorlatilag minden mutáns gén káros hatású. Hiszen a mutáció az evolúció szükséges része. Hogyan származhat pozitív hatás – vagyis a magasabb rendu életformák kifejlodése – olyan mutációkból, amelyeknek gyakorlatilag mindegyike káros?”
Minden arra irányuló erofeszítés, hogy “hasznos mutációt” hozzanak létre, kudarcot vallott. Az evolucionisták évtizedeken át kísérleteztek a gyümölcslegyekkel, vagyis muslicákkal, mivel ezek az apró rovarok nagyon gyorsan szaporodnak, és a mutációk is gyorsan megmutatkoznak. Generációkon keresztül hozták létre szándékosan a mutációkat, de soha, egyetlenegy hasznos mutációt sem sikerült megfigyelni. Az evolucionista genetikus, Gordon Taylor így írt:
Az elmúlt több mint ötven év során a gyümölcslégy-tenyészto kísérletek ezreiben nehogy új fajt, de egyetlen új enzimet sem sikerült létrehozni”.
Egy másik kutató, Michael Pitman, szintén a gyümölcslegyeken végrehajtott kísérletek kudarcát kommentálja:
Morgan, Goldschmidt, Muller, és más genetikusok is szélsoséges hatásoknak, melegnek, hidegnek, fénynek, sötétnek tették ki a gyümölcslegyeket, vegyszerekkel és sugárzással kezelték oket. Mindenféle mutáció elofordult a kísérleti állatok körében, gyakorlatilag a mutációk teljes skálája, a szinte észrevehetetlentol a rémálomszeruig. Ember által eloidézett evolúció? Nem igazán. A genetikusok szörnyszülöttei közül nagyon kevés volt képes életben maradni a tenyésztolombikon kívül. A gyakorlatban az összes mutáns elpusztul, terméketlen, vagy visszafajzik a tenyésztés elotti osi típusra”.
Ugyanez igaz az emberekre is. Az emberi lényeken megfigyelt valamennyi mutációnak rémálomba illo hatása van. A kérdéssel kapcsolatban az evolucionisták erosen ködösítenek, amikor még ezeket a torz mutánsokat is “az evolúció bizonyítékaként” emlegetik. Az emberek körében megfigyelheto összes mutáció deformitást jelent: olyan torzulásokat, mint a mongol idiotizmus, a Down szindróma, az albinizmus, a törpe növés vagy a rák. Ezek azok a mutációk, amelyeket az evolucionista tankönyvek az “evolúció muködésére” hoznak fel példának. Szükségtelen mondani, hogy egy olyan folyamat, ami beteggé és nyomorékká teszi az embereket, nem lehet a “fejlodés hajtóereje” – hiszen az evolúciónak éppen az a lényege, hogy fejlettebb élolényeket hozzon létre, amelyek alkalmasabbak a túlélésre.
Három pontban foglalhatjuk össze, hogy a mutáció miért nem támogatja az evolucionisták feltételezéseit:
l ) A mutáció közvetlen hatása káros: Mivel véletlenszeruen fordul elo, csaknem mindig károsítja az élolényt, amelyben végbemegy. A józan ész azt mondja, hogy egy tökéletesen muködo szervezetbe történo véletlen közbeavatkozás nem javít, hanem ront azon a szervezeten. És valóban, mind a mai napig nem sikerült “hasznos mutációt” felfedezni.
2 ) A mutáció nem ad hozzá új információt az élolény DNS-molekulájának szerkezetéhez: A genetikai információt hordozó alkotóelemek vagy kiszakadnak a helyükrol, vagy eltorzulnak, vagy más helyre kerülnek. A mutáció révén egy élolénynek nem alakulhatnak ki új szervei vagy új tulajdonságai. Csak olyan abnormitások jöhetnek létre, mint például a hátából kiálló láb, vagy a hason növo fül.
3) Ahhoz, hogy a mutáció átöröklodjék a következo generációra is, az élolény szaporítósejtjeiben kell bekövetkeznie: Egy akármilyen sejtben bekövetkezo véletlenszeru változás nem öröklodik át a következo generációra. Például ha az emberi szemet megváltoztatja a sugárzás vagy valamilyen más hatás, az nem öröklodik át az utódokra.
Röviden, nem lehetséges az, hogy az élolények az evolúció által fejlodtek volna ki, mert nincs a természetben olyan ero vagy mechanizmus, ami az evolúciót eloidézhette volna. Ezt alátámasztják a régészeti leletek is, amelyek azt mutatják, hogy az evolúció elmélete igencsak messze áll a valóságtól.
