Egy ája magyarázata: Korán, 13. Szúra, 28. ája

„Akik hisznek, és akiknek a szívét az Allahról való megemlékezés nyugalommal tölti el - bizony a szíveket az Allahról való megemlékezés tölti el nyugalommal.” (Korán, 13:28)

A világon minden ember annak lehetőségeit keresi, hogyan tudna valódi értelemben véve boldogan élni. Mindenkinek van valami célja, amellyel a boldogság útjait fürkészi. Azonban azok az emberek, akik nem hisznek, egy-egy cél elérésekor azt látják, hogy mégsem vagy csak ideg-óráig lelték meg a keresett boldogságot. Minden célkitűzésük ugyanúgy végződik. Még annak az embernek is, akiről azt hinnénk, ő a legboldogabb ember a világon, rengeteg a problémája, sok olyan dolog van, amire nem szeretne gondolni, vagy ami nyugtalanítja. Azért van ez, mert az embert csak az teszi igazán boldoggá és csak az nyugtatja meg igazán, csak az tölti el örömmel, ha olyan életet él, amellyel Urunk elégedett. Isten, aki végtelenül irgalmas, ezt az igazságot nyilatkoztatta ki ebben a Korán-ájában.

Azok az emberek, akik nincsenek ennek a titoknak a birtokában, abban a hitben élnek, hogy bármilyen úton szeretne is boldogságra szert tenni az ember, kudarcra van ítélve, ez az élet egyik megváltoztathatatlan szabálya. Pedig Isten minden problémát annak megoldásával együtt teremtett, és az Írások révén minden korban elküldött az embereknek minden szükséges információt és magyarázatot. Ez azt jelenti, hogy a boldogtalanság megoldása is kinyilatkoztatott az ember számára a Koránban. Az emberek csak akkor tudnak élvezni minden pillanatot az életben, ha szépen viselkednek és felfogják Isten irántuk tanúsított irgalmát és védelmét. Csak így lesznek képesek arra, hogy észrevegyék a körülöttük lévő szép dolgokat és boldogok legyenek. (Dünya Hayatı)

Nem szabad elfelejtenünk, hogy ahhoz, hogy az ember valóban boldog legyen az szükséges, hogy szívében teljes alávetéssel kötődjön Istenhez és minden pillanatot úgy éljen meg, hogy az megfeleljen a Korán tanításának. Ha az ember így él, világi életében bármilyen nehézséggel vagy gonddal szembesüljék, hívőként az ilyen nehéz feltételek mellett is bízni fog Istenben, és képes lesz arra, hogy átélje azt a boldogságot, belső nyugalmat és örömöt, ami abból fakad, hogy reméli, Isten elégedett lesz vele. (Kuran Ahlakı)