Isten tökéletes rendben teremtette meg az Univerzumot a maga teljességében. Tökéletes fegyelemben mozognak együtt a galaxisok, a bolygók és az égitestek. Isten ezt a világot, és azt is, ami benne van, minden részletében tökéletesen alkotta meg. Hibátlan egyensúlyban tartja fenn a mágneses mezőket, melyek világunkat a külső veszélyektől védik, és a légkört, melynek gáz-egyvelege éppen megfelel az emberi élet és a többi élőlény számára, valamint felügyeli a víz és a fény egyenletes eloszlását a földön. Ha megfigyeljük az állatokat és a növényeket ebben a kifogástalan rendszerben, az Isteni művészet lenyomatának gazdagságát látjuk.
A madarak olyan tökéletes repülési technikával bírnak, amit ez idáig lehetetlen volt leutánozni. Ha csak valamilyen betegség meg nem támadja őket, szárnycsapásaik hibátlanok. Csontfelépítésük, tüdejük, szegycsontjuk és izomzatuk tökéletesen megfelelő a repüléshez.
A tengerek szintúgy telis-tele vannak szebbnél szebb élőlényekkel. A csipkés korallok, a tarka-barka halak, az ékes tengeri csillagok mind-mind Isten teremtő művészetének példái. Egyikükön sem látunk hibát vagy hiányosságot. Isten, más-más jó tulajdonságokkal ruházta fel az élőlényeket. És az emberen is tükröződik az Isteni szépség. Ám az ember hiányosságokkal együtt teremtetett, amik arra jók, hogy az embert emlékeztessék gyengeségére, és arra, hogy az erő egyetlen és kizárólagos birtokosa Isten. Magasztos és Mindenható Urunk, aki megteremtette a világegyetemet és mindent, ami benne van, ha úgy akarta volna, az embert is hibátlannak teremthette volna, hiszen képes rá. A vízililiom levelét például úgy teremtette meg, hogy az önmaga képes legyen megtisztulni. Nekünk viszont, ha tiszták szeretnénk lenni, mindenképpen szükségünk van segédeszközökre, mondjuk vízre és szappanra. A méh képes nagy távolságokra elrepülni és másodpercenként kétszázszor verdesi egymáshoz szárnyait. Mi emberek pedig, karunk felemelésével és leengedésével ennek a sebességnek a közelébe sem érhetünk. Az ember – természetes úton – soha nem fog olyan gyorsan futni, mint egy gepárd, nem lehet olyan ékes, mint egy nagyszemű durbincs (Sparus pagrus) vagy nem fog soha úgy repülni, mint a madarak.
Isten a Koránban kinyilatkoztatta, mi mindent ad majd a Paradicsomban a hívőknek. A Paradicsomban az embert olyan formára teremti, hogy az mentes lesz minden hibától, hiányosságtól és gyenge állapotaitól, és mindent azonnal megkap, amit csak megkíván. Egy hívő tudja ezt, és azzal, hogy az Isten teremtette evilági gyengeségekre gondol, növekszik benne a vágy a Paradicsom után. Mindenből, amit Isten megteremt, jó származik. Aki a hit szemével szemléli a világot, az emlékeztetőt lát abban, hogy Isten az embereket hiányosságokkal teremtette, ez a megemlékezés pedig segíti őt abban, hogy ne ragaszkodjon az evilági élethez.
