„Válasszak-e vajon magamnak Rajta kívül más isteneket, akiknek a közbenjárása mit sem használ nékem, és akik nem menthetnek meg, ha az Irgalmas rosszat akar nekem?” (Korán, 36:23)
Halál, egy váratlan betegség, egy mindent elsöprő vihar, egy földrengés, amely földig rombolja a házakat, félelem a jövőtől, autóbaleset, a vagyon elvesztése, féltékenység, megöregedés... kétségtelen, hogy fájdalmas, félelmet és reménytelenséget ébresztő dolgok ezek, ha valaki a túlvilágról megfeledkezve él, és azt hiszi, hogy evilági élete az igazi élet. Ezek a dolgok, vagy ehhez hasonlók természetesen bármikor bárkivel előfordulhatnak, gondot okozva az embernek vagy szeretteinek. Az ember váratlanul megtudhatja, hogy egész testét tumor borítja, vagy egy reggel arról értesül, hogy elveszítette egyik rokonát, esetleg azt hallja, hogy ellopták minden pénzét, amit eddig összegyűjtögetett. Vagy belenéz a tükörbe és azt látja, hogy megöregedett, ahogy sosem várta volna. De vajon mi lehet a bölcsesség abban, hogy Isten, Aki oly irgalmas az emberekhez, ilyen eseményeket teremt ebben az életben?
Nos, az egyik legfontosabb oka az, hogy Isten neveli az embert a nehézségek és a gondok által. Aki például egy betegség folytán alig kap levegőt, az nem alázza meg gőgösen a másik embert. Ugyanakkor valaki, aki egy ideig nem képes járni, aztán újra visszanyeri ezt a képességét, vagy aki minden vagyonát elveszíti, de aztán újra visszaszerzi azt, bizonyosan jobban fogja tudni értékelni ezeket a dolgokat, mint azelőtt. Vagyis Isten, megteremtve a nehézséget is és a könnyebbséget is, egy próbaközeget hoz létre a Földön, mellyel biztosítja, hogy az emberek jobban megbecsüljék önzetlenül osztott áldásait. Van itt azonban valami, amit tudnunk kell. Ha az, aki ilyen eseményekkel szembesül, hívő és tudja, hogy az igazi élet a túlvilági élet, nem szomorodik el, nem nyugtalankodik. Tudja, hogy mindaz, ami történik vele, Isten akaratával történik, és türelmes. S mivel tudja, hogy csakis Isten az, Aki ezektől a gondoktól megszabadítja őt, Hozzá fohászkodik, Tőle kér segítséget.
Aki viszont nem hisz Istenben és az Utolsó Napban, annak merőben más a helyzete. Isten „Darr” Neve, leginkább a Pokolban fog megnyilvánulni. Kétségtelen, hogy azok a dolgok, amik ezen a világon elszomorítják az embert, szinte semmik ahhoz képest, amik a Pokolban vannak, hiszen az evilág fájdalmai múlandóak. Isten így szól az egyik ájában:
„És ha megkérdezed őket, hogy ki teremtette az egeket és a földet, bizonyosan azt mondják: ’Allah’. Mondd: ’Mit gondoltok? Vajon azok, akikhez Allah helyett fohászkodtok, ha Allah valami csapással akar [sújtani] engem, vajon elháríthatják-e ők az Ő csapását? Vagy ha irgalmat akar [gyakorolni] irántam, vajon visszatarthatják-e ők az Ő irgalmát?’ Mondd: ’Elegendő nékem Allah. És Allahra hagyatkoznak a Reá hagyatkozók.’” (Korán, 39:38)
